Tudósok, matematikusok, mérnökök
Arany Dániel (1863-1945) – Arany Dániel tér
Matematikus, pedagógus. Selmecbányán, Győrött majd 1896-tól Budapesten tanított. 1893-ban megindította a Középiskolai Matematikai Lapokat. Több középiskolai tankönyvet írt. Tudományos munkásságában a valószínűség-számítási kérdések, a játékelméleti problémák és a Simson-egyenes témája foglalkoztatta. Biztosítási matematikával is foglalkozott. Magyar László iskolaigazgatóval közösen könyvet írt az életbiztosítás matematikájáról, de legnagyobb hatással a középiskolai matematikai oktatásra volt.1944-ben származása miatt feleségével a budapesti gettóba kellett költöznie; itt is vesztették életüket 1945 elején, az ostrom idején. Értékes matematikai szakkönyvtárat gyűjtött össze, amelyet gettóba kényszerítésekor az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak ajándékozott. A középiskolák I. és II. osztályos tanulói részére szervezett matematikai versenyeket az ő emlékére rendezik.
Bartoniek Géza (1854-1930) – Bartoniek Géza lépcső
Pedagógus, fizikus, a budapesti egyetem tiszteletbeli doktora. 1879-1886-ban a budapesti egyetem fizikai intézetében báró Eötvös Loránd tanársegéde, később a tanárképző intézet tanára. 1895-től a Báró Eötvös József Collegium megszervezője és megbízott vezetője, 1897-től nyugalomba vonulásáig az intézmény első igazgatója volt. Több a fizika tudományának tárgykörében írt művet publikált.
Benedikt Ottó (1897-1975) – Benedikt Ottó utca
Kossuth-díjas villamosmérnök, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Több magyar és nemzetközi tudományos szervezet tisztségviselője. 1940-1955-ben a Moszkvai Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára. 1957-58-ban a Budapesti Műszaki Egyetem rektora. A magyarországi automatizálási kutatások megszervezője és vezetője. Főként különleges villamos gépekkel, villamos hajtásokkal és az automatizált villamos hajtások kérdéseivel foglalkozott. Kidolgozta a vasúti vontatásra használt, Benedikt-motornak nevezett, 50 periódusú önműködően kompenzált egyfázisú kommutátoros motort. Foglalkozott a Diesel-mozdonyok elektromos meghajtásának kérdéseivel is. Megszervezte az MTA Automatizálási Csoportját, később ebből az MTA Automatizálási Kutató Intézetét, amelynek 1966–1970-ben igazgatója, majd 1970-től haláláig műszaki tanácsadója volt. 1968-ban az MTA Aranyérmével tüntették ki.
Bertalan Lajos (1838-1901) – Bertalan Lajos utca
Mérnök. A bécsi Műegyetemen tanult. 1858-1861 között Temes vármegye, majd a Sebes-Kőrös Szabályozási Társulat főmérnöke. Több minisztériumban viselt műszaki tanácsosi tisztséget. Irányításával fejeződött be a XIX. század legjelentősebb magyar vízügyi vállalkozása, a Tisza szabályozása.
Bodola Lajos (1859-1936) – Bodola Lajos utca
Mérnök, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1910-1911-ben a budapesti Műegyetem rektora. Geodéziával, csillagászattal, fizikával, matematikával és mechanikai kérdésekkel is foglalkozott. A párizsi világkiállításon (1900) geodéziai műszereit oklevéllel tüntették ki. A mértékekről és a mértékek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat kidolgozója (1899-1900).
Bogdánfy Ödön (1863-1944) – Bogdánfy utca
Vízépítő mérnök, hidrológus, egyetemi tanár. Kétszer is elnyerte a Magyar Mérnök – és Építész Egylet aranyérmét (1902; 1914). 1918-1919-ben az Országos Vízépítési Igazgatóság vezetője. 1911-1916-ban a Vízügyi Közleményeket szerkesztette, majd megalapította a Hidrológiai Közlönyt. Elsősorban a hidrológia és hidrometeorológia területén alkotott maradandót. 1894-ben megszervezte a magyarországi árvíz-előrejelzést. 1896-ban elkészítette Magyarország első hidrológiai és csapadéktérképét. Megszervezte a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályát, a Magyar Hidrológiai Társaság elődjét, és ő volt a szakosztály első főtitkára is. Emlékére a Magyar Hidrológiai Társaság 1951-ben emlékérmet alapított.
Csonka János (1852-1939) – Csonka János tér
Gépészmérnök, feltaláló. Európában több helyen is folytatott tanulmányokat illetve megfigyeléseket. 1879-ben elkészítette az első magyar gázmotort, 1882-ben a vegyes üzemű gáz és petróleummotort. 1893-ban Bánki Donáttal megalkották legnevezetesebb közös találmányukat, a karburátort. Jelentős alkotásuk még a gázkalapács és a porlasztó is. A XX. század elejétől főként gépjármű-tervezéssel foglalkozott. Közreműködött az első magyar motorkerékpár és motorcsónak építésében. Elkészítette az első magyar személygépkocsit és autóbuszt. Saját műhelye olyan sikeres volt, hogy gyáralapításba kezdett, ezen terve csak halála után 1941-ben valósulhatott meg Kelenföldön „Csonka János Gépgyára Rt.” néven.
Dr. Papp Elemér (1906-1974) – Dr. Papp Elemér utca
Vegyészmérnök, a kémiai tudomány doktora (1957), a Veszprémi Vegyipari Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Fémipari Kutató Intézet osztályvezetője. A budapesti Műegyetemen tanult és kezdett tanítani, illetve a Hydroxigén Rt. üzemvezető mérnöke és műszaki igazgatója volt. Később több kutatóintézetben is dolgozott. Nevéhez fűződik a magyarországi gallium gyártás tudományos megalapozása és ipari megindítása, valamint az ipari klóralkáli-elektrolízis megteremtése. Közel 30 ipari találmányát szabadalmaztatta, így a klórport és a hypo mosószert.