Dr. Ábel Jenő (1858-1889) – Dr. Ábel Jenő utca
Filológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Számos tanulmánya jelent meg a magyarországi humanizmus történetének köréből. Sok ókori szöveget rendezett sajtó alá. Ő volt a budapesti Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztője. Emlékére 1968-ban az Ókortudományi Társaság emlékérmet alapított.
Luigi Galvani (1737-1798) – Galvani utca
Itáliai orvos és fizikus, egyetemi tanár a bolognai egyetemen. Jelentős anatómiai kutatásokat folytatott, melynek során felfedezte a később róla elnevezett galvanizmus jelenségét. Az elektrofiziológia megalapozója. Felfedezése vezette el Voltát a galvánelem megszerkesztéséhez.
Gombocz Zoltán (1877-1935) – Gombocz Zoltán utca
Nyelvész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Több magyar és nemzetközi nyelvtudományi társaság és akadémia tagja, valamint kitüntetés tulajdonosa. 1930-ban, mint a tudomány jeles képviselőjét Corvin-koszorúval tüntették ki. Több európai egyetemen folytatta tanulmányait, és több országban folytatott fonetikai kutatásokat. A magyar és francia nyelv, valamint a finnugor nyelvcsalád volt a szakterülete. 1934-35-ben a budapesti egyetem bölcsészettudományi karának dékánja. 1927-35-ben a Báró Eötvös József Collegium igazgatója. Munkássága a magyar nyelvtudomány egészét felöleli. Jelentős szerepe volt a tudománypolitikában és a felsőoktatás irányításában.
Hevesy György (1885-1966) – Hevesy György utca
Nobel-díjas kémikus, egyetemi tanár, az MTA tiszteletbeli tagja, emellett több külföldi tudományos akadémia tagja. Budapesten, Berlinben és Freiburgban tanult. Európa-szerte folytatott kutatásokat. 1919-től külföldön élt. Koppenhágában a Nobel-díjas Niels Bohr munkatársa volt. A radioaktivitás és izotópkutatás úttörője. A kémiában alkalmazott kutatási módszerét kiterjesztette a növénytanra, az állatbiológiára végül a humán gyógyászat területére is. A Nobel-díjat több évtizedes kémiai és sugárbiológiai kutatásainak a radioaktív indikáció módszerével elért eredményeiért kapta 1943-ban. Később Stockholmban és Freiburgban élt. A család kívánságára 2001-ben szülővárosában, Budapesten ünnepélyes keretek között helyezték hamvait örök nyugalomra.
Irinyi József (1822-1859) – Irinyi utca
Újságíró, műfordító, politikus. Irinyi János vegyész, feltaláló öccse. A debreceni református kollégiumban tanult, majd joggyakornok és újságíró lett Pesten. Megismerkedett a korabeli irodalmi élet nagyjaival: Bajzával és Vörösmartyval. Nyugat-európai körútján szerzett tapasztalatai nyomán bekapcsolódott a reformokat sürgető, értelmiségi ifjak mozgalmába, így vált az 1848. márciusi forradalmi események egyik meghatározó alakjává. A szabadságharc alatt adminisztratív és diplomáciai pozíciókat töltött be illetve képviselő volt. A bukás után menekülni próbált, de elfogták és halálra ítélték, végül Haynautól kegyelmet kapott. Ezután visszavonultan élt csak szépirodalommal és újságírással foglalkozott hirtelen bekövetkezett haláláig. 1853-ban magyar nyelvre fordította Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója című világhírű regényét.
Kőrösy József (1844-1906) – Kőrösy József utca
Statisztikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Számos nemzetközi statisztikai és közegészségügyi társaság tagja. Először különböző fővárosi lapoknál volt gazdasági újságíró, majd rovatvezető. 1870-től Pest szabad királyi város Statisztikai Hivatalának, majd az egyesülés után, 1873-tól a Fővárosi Statisztikai Hivatalnak lett az igazgatója. Harminc éves igazgatói tevékenysége alatt a hivatalt magas színvonalú tudományos intézménnyé fejlesztette. Munkásságával nemzetközi elismerést szerzett, főként indexszámítási elmélete váltott ki nagy visszhangot. 1896-ban fontos szerepe volt a fővárosi járványkórház és a fővárosi könyvtár létrehozásában. Érdemeit I. Ferenc József király nemesi rang adományozásával ismerte el.
Kruspér István (1818-1905) – Kruspér utca
Mérnök, matematikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. A bécsi műegyetemen tanult, majd több mint 4 évtizeden keresztül a budapesti Műegyetemen tanított felsőbb mennyiségtant, géptant, mechanikát és szerkezettant. 1871-1874 között a mérnöki és építészi osztály dékánja. 1879-1894-ben a kormány által felállított Mértékhitelesítő Bizottság igazgatója. 1869-ben elnyerte az MTA Nagyjutalmát, majd műszereivel az 1878-i párizsi kiállításon ezüst-, az 1885.évi brüsszeli kiállításon aranyérmet nyert. A geodézia területén elméleti és gyakorlati munkássága egyaránt jelentős. 1869-1871-ben tervei alapján és személyes felügyelete mellett végezték Pest városának felmérését. Jelentős szerepe volt abban, hogy Magyarországon törvényes mértékegységgé vált a méter és a kilogramm (1874). Meteorológiai kutatásokat is végzett. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, tiszteletére 1956-ban Kruspér István-emlékérmet alapított.
Laufenauer Károly (1848-1901) – Laufenauer Károly utca
Elme- és ideggyógyász szakorvos, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1873-ban szerzett diplomát a budapesti egyetem orvosi karán. Ösztöndíjasként Bécsben és Berlinben idegszövettani és ideggyógyászati kutatásokat folytatott. Dolgozott a budapesti Schwartzer-féle és a lipótmezei elmegyógyintézetben is. 1881-től a Szent Rókus Kórház főorvosa. Főként az agyvelő kor- és szövettanával, klinikai elmegyógyászattal és az idegbetegségekkel foglalkozott. A magyar ideg- és elmegyógyászat klinikai-tudományos megteremtőjének tartják.