Egyházi személyek, teológusok, vallási alakok
Abádi Benedek (XVI. század) – Abádi tér, utca
Protestáns prédikátor és könyvnyomtató. A krakkói egyetemen tanult, majd tipográfiai gyakorlatot szerzett. 1539-től Nádasdy Tamás – a későbbi nádor – birtokán, a sárvár-újszigeti nyomdában működött, majd a műhely vezetője lett. Kinyomtatta az első, Magyarországon készült magyar nyelvű könyvet, Erdősi Sylvester János: Új Testamentum fordítását. Később főúri pártfogója jóvoltából a wittenbergi egyetemen protestáns teológiát tanult, majd 1544-ben lelkésszé szentelték. Előbb Eperjesen, később Szegeden volt lutheránus lelkész.
Ballagi Mór (1815-1891) – Ballagi Mór utca
Nyelvész, református teológus, az MTA rendes tagja. Zemplén vármegyei zsidó családban született, kezdetben talmudtanítónak készült, majd filozófiát és felső matematikát is tanult, végül Párizsban szerzett diplomát. A Reformkorban elismert újságíró volt. Báró Eötvös József felkérésére nagysikerű röpiratban szorgalmazta a magyarországi zsidóság emancipációját. Nyelvészként jelentős érdeme a zsidóság szent iratainak magyar nyelvű publikációja. Több német egyetemen protestáns teológiát tanult. A hitéletben következetesen kiállt az evangélikus és a református egyház egyesítéséért. Századosként szolgált az 1848-49-es szabadságharcban, melynek bukása után Szarvasra internálták, a tanári foglalkozástól eltiltották. Később református teológusként egyetemi tanár lett. Az 1861-es országgyűlésben képviselő lett és a főváros törvényhatósági bizottságába is beválasztották. Utolsó éveiben csak a tudományos munkának élt, szótárakat és nyelvtudományi könyveket írt. Ballagi tizenhat nyelven tudott, ezek között olyanokon is, mint az óhéber, latin, ógörög és szanszkrit.
Bod Péter (1712-1769) – Bod Péter utca és lejtő
Református lelkész, egyházi és irodalomtörténeti író. Az erdélyi református egyházkerület főjegyzője (1767-1769). A nagyenyedi református kollégiumban tanult, amelynek, a leydeni egyetemen folytatott teológiai tanulmányait követően, maga is tanára lett. A nagyműveltségű erdélyi mecénás, Bethlen Kata grófnő udvari lelkésze lett. Fő céljának a magyar nyelv, a tudományok, a teológia és az irodalom művelését, fejlesztését tekintette. A magyar irodalmi történetírás egyik megalapozója. Felvetette egy magyar tudós társaság alapításának gondolatát is. Több műve csak kéziratban maradt fenn.
Bornemissza Péter (1535-1584) – Bornemissza tér és utca
Protestáns egyházi író, költő, lutheránus prédikátor. Több neves európai egyetemen tanult. Legfontosabb szépirodalmi alkotásaként átdolgozta Szophoklész Elektráját, amely az első magyar nyelvű tragédia (1558). 1560-ban Huszár Gállal Kassán kinyomtatta az első magyar énekeskönyvet. 1564-től Balassi Bálint nevelője és prédikátor. Kritikai észrevételei miatt szembekerül az egyházi hatóságokkal, valamint a bécsi udvarral is, amiért bebörtönözték. Vallásos, egyházépítő műveket írt és fordított, amelyeket saját nyomdájában nyomtatott ki.
Dávid Ferenc (1520 körül – 1596) – Dávid Ferenc utca
Az unitárius vallás alapítója, megszervezője és első püspöke. Külföldi tanulmányútja után visszatért szülőföldjére, Erdélybe, ahol lutheránus lelkész és iskolamester lett. 1557-ben a tordai országgyűlésen a lutheránus magyarok püspökévé választották, amely tisztéről teológiai viták miatt le kellett mondania. János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátora lett. 1564-től a helvét hitvallás szerinti református püspök. Unitárius (antitrinitárius) alapon bírálni kezdte a hagyományos szentháromságtant, ezzel hitviták sorát indította el. Az 1568-as tordai országgyűlés világviszonylatban először mondta ki a vallásszabadságot, de az unitárius vallást nem ismerték el bevett felekezetként, erre csak 1571-ben került sor. 1576-tól Dávid Ferenc lett az unitáriusok első szuperintendense (püspöke). Tiltott vallásújítás miatt Déva várának börtönébe zárták, ahol hamarosan meg is halt.
Károli Gáspár (1529 körül – 1591) – Károli Gáspár tér
Református lelkész, esperes, teológus, egyházi író, bibliafordító. Neves európai egyetemeken tanult, majd lelkészként szolgált több szatmári településen, 1559-töl gönci lelkipásztor, 1566-tól abaúji esperes. Történetbölcseleti elméletében protestáns szemlélet alapján értelmezte a magyar történelmet. Több hitvitában is részt vett. Egyik szervezője volt a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek. Legjelentősebb műve az első teljes magyar (protestáns) bibliafordítás, az úgynevezett Vizsolyi Biblia (1590), mely már több száz kiadást élt meg. A szöveghez a tudomány számára nélkülözhetetlen jegyzeteket is fűzött. Irodalmi értékű prózastílusa döntő hatással volt a magyar nyelv fejlődésére, évszázadokra meghatározta a magyar biblikus nyelvezetet.